VISSZAJELZÉSEK



TÉRKÉP
Helyrajzi szám:
Közterület neve:
Közterület jellege:
Házszám:


|  Főmenü  |  Pályázatok, projektek  |  KAB-ME-10-CS-0029  |  Szülőnek lenni
Nyomtatható verzió
Szülőnek lenni …
Jó szülőnek lenni?
Jó szülőnek lenni!

Gondolatok …

Teljesen természetes érzés, hogy féltjük gyermekeinket, amikor jelen korunk különböző kihívásai között botladoznak. Szeretnénk őket minden bajtól, rossz érzéstől, feszültségtől megvédeni, „hogy nekik jobb legyen!” Ugyanakkor mindig tudatában kell lennünk annak, hogy a maguk kortársi közegében is meg kell tanulniuk mindazt, ami alkalmassá teszi őket kisebb – nagyobb konfliktushelyzeteik megoldására, az ebből eredő feszültségek feldolgozására, kapcsolataikban való eligazodásra. Ez nem kis feladat a szülő számára. Ha túlságosan is félt, akkor „üvegházban nevel”, nem készíti fel gyermekét az élet kihívásaira. Ha túl szabadjára hagy, akkor pedig a gyermekkel „szalad el a ló”, nehezebben lesz képes alkalmazkodni közössége szabályaihoz. Jó lenne megtalálni egy biztos középutat, amelyet igyekszünk mindig keresni, de ez sokszor elvérzik a szülő - gyermek közötti csatározásokban. Ha folyamatosan az önálló, felelősségteljes döntésekre készítettük fel gyermekünket, ha megtanítottuk, hogy követelmények, elvárások, szabályok keretezik életterünket, hogy közösségben élni csak alkalmazkodva lehet, akkor bízhatunk abban, hogy kevésbé lesz szélsőségesen kilengő a viselkedése serdülőkorban.

Mindezek ellenére mégis előfordul, hogy az életkorára jellemző kíváncsiságtól hajtva, a felnőttek józan szabályait számos esetben felrúgva, vagy ellenállva neki, önálló próbálgatásokból próbál tapasztalatokat szerezni. Még akár úgy is, hogy közben ismeri az intéseket, a tiltásokat. Különben is, már az első emberpár történetéből tudjuk - és ez folyamatosan újra és újra ismétlődik az egyéni fejlődési folyamatban -, hogy a tiltott dolgok a legédesebbek. Tehát a serdülő próbálkozik. Kipróbálja a felnőttel, szülővel való ellenállást, kísérletezik először a szabályok felrúgásával, aztán meg az átszabásával, próbálgatja, mennyi a körötte élő felnőttek szeretete. Vajon erősebb-e, mint a türelme? Kipróbál veszélyes és jó dolgokat is, saját tapasztalatával akar meggyőződni a világ dolgairól. Nem tud, de nem is akar kimaradni a kortársi csoportból, ami újabb kihívások elé állítja.

Számos csábítás hatásának engedve kipróbálja a cigarettát, az alkoholt, némely drogokat. Sokaknak közülük ez csak egy megtapasztalás lesz, néhányuknak sajátos életvitel. De lemaradni nem lehet! Működik a csoporthatás! A reklám, a tömegkommunikációs hatások! „Csak fogyassz! Még akkor is, ha erre sem pszichésen, sem gazdaságilag nem készültél fel! Mi majd adunk neked hitelt! Pénzügyit is. Meg lehetőségeket is. Mindent megkaphatsz, amit csak szemed – szád megkíván!” És a virtus: „Igy több lehetsz másoknál! Látod, milyen felnőttes dolgokat művelsz, dohányzol, iszol. Apád a … -dik születésnapodon cigivel, itallal ritualizálja a felnőtté avatási szertartást.” Stb. stb. …

S ha ezt a – szerintem természetes és mindennapos - folyamatot szülőként észrevesszük (nem nehéz, ha fontos a gyermekünk, ha figyelünk rá, hiszen mi is voltunk serdülők) akkor megijedünk: „Mi lesz így vele? El fog zülleni! Drogos lesz!” De közben teljesen természetes mozdulattal megkínáljuk cigarettával, egy pohár itallal. Vagyis nem vagyunk következetesek még a saját féltésünkben sem! Ekkor lehet, hogy túlkötjük, túlszabályozzuk, büntetéseket alkalmazunk. Hát csak tegyük! Igy biztosan elfordul tőlünk!

Ő nem ezt várja! Azt szeretné, hogy fogadjuk el, hogy már nem kisgyerek! Ne kelljen neki nap mint nap ezt bizonygatnia. Vágyik önállóságra, de ugyanakkor fokozott igénye van a szeretetünkre és a velünk való együttlét meghittségére is. Ennek megteremtését nem tőle kell várnunk, nekünk kell(ett) kialakítani. Számos olyan kérdése, gondolata van, amelyet meg szeretne osztani mással, s erre az elfogadó, támogató szülői attitűddel biztosított beszélgetések nyújthatunk lehetőséget. Ha nyitott vagyok rá, és biztosítom a számára szükséges időt, akkor megbeszélheti velem, szülővel is a gondjait, gondolatait, ötleteit, félelmeit, akár a „tiltott világban szerzett” tapasztalatait is. Mindennek alapja a kölcsönös bizalom és a partnerség, amelyet szülőként nekünk is meg kell tanulnunk serdülő gyermekünk mellett.

Ha a szülő:

- tudja, hogy gyermeke jövője nagyban függ az ő szülői magatartásától,

- vallja, hogy a tudás, a tájékozottság fontos tényező az ember életében,

- belátja, hogy gyermeke fejlesztése nem kizárólag az intézmények feladata,

- érzi, hogy ő a legfontosabb és legmeghatározóbb személy a gyermeke életében,

- keresi a megoldást arra, hogy gyermeke a képességeit minél jobban kibontakoztathassa,

- képes arra, hogy saját igényeit (szórakozás, pihenés) – időnként – a gyermekével való foglalkozásért háttérbe szorítsa,

akkor érheti el legbiztosabban, hogy a gyermeke

- megtiszteli őt bizalmával,

- követi a szülő által nyújtott mintát,

- érvényesülve halad a saját útján,

- kiegyensúlyozott lesz,

- örömteli életet élhet.

És ha mégis vannak, lesznek problémák?

Mindenképpen ajánlanám, hogy forduljanak szakemberhez. Elsődlegesen az iskola pedagógusa, ifjúságvédelmi felelőse, iskolaorvosa, iskolai védőnője áll rendelkezésre a segítségnyújtásban.

Általános problémák esetén 18 éves életkorig felkereshető a szakellátó hálózat – Szegeden a Temesvári krt. 35-37. -, 18 éves koron túl Szegeden a Kossuth L. sgt. 42.

Drogproblémák esetén a Dr. Farkasinszky Terézia Ifjúsági Drogcentrum segítségét vehetik igénybe.

Schád László
pszichológus

Az ismertetett anyag a Pusztamérgesi Hírlevél 46. számának mellékletét képezi, ami (szerkesztett formában) letölthető a HELYI LAPOK/2011. évi lapszámok hirlev-46_drogprev link alatt.


Létrehozás dátuma: 2011. június 10.
Utolsó módosítás dátuma: 2011. június 29.