VISSZAJELZÉSEK



TÉRKÉP
Helyrajzi szám:
Közterület neve:
Közterület jellege:
Házszám:


|  Főmenü  |  KÖZSÉGÜNKRŐL  |  Régmúlt idők
Nyomtatható verzió
Alapítás: az 1200-as években

IV. László (Kun László) király itt is megszállt és mulatozott kun asszonyaival - innen a település hajdani neve: Asszonyszállása. Nem átmeneti táborhely volt; lakott helynek kellett lennie, mivel temploma is volt, melynek alapfalait a volt Wágner-birtok területén találták meg.
Mátyás király 1462. augusztus 17-én Csanádon kelt szabadalomlevele megemlékezik Asszonyszállásáról, amikor legeltetési jogot biztosít a hozzá tartozó területeire.

1469.
Mátyás király a legeltetési jogot október 6-án kelt okmányával megerősíti.

1562.
Miksa király aug. 6-án kelt leiratában megújítja "Asszonyszállására és tartozékaira" biztosított legeltetési jogot.

1510.
Ebben az időben már népes település, a környék egyik gazdasági központja.

1533.
Asszonyszállását adózó helynek nyilvánítják, akkori mérce szerint fontos település - a török pusztítás során azonban elnéptelenedik, lakatlanná válik...

1572.
Korábbi szerepének visszaszerzése céljából rácokat telepítenek ide. (ez a mai napig fellelhető a vezetéknevekben)

1641.
A pusztát Szeged városához csatolják.

1721.
A szeptemberben lezajlott boszorkányperekben Szeged városában tartott tárgyaláson felvett tanúvallomások jegyzőkönyve is ír mérgesi asszonyról.

1800-as évek

A terület a MÉRGES nevű kisasszonyok tulajdona, ez ettől kezdve öröklődött a falunévben. A "mérges" szó az urukat elemésztő (megmérgező) asszonyok munkálkodását őrzi, valamint a pusztai emberek emlékét, a későbbi betyárokét.
(Móricz Zsigmond: Rózsa Sándor a lovát ugratja c. regényében és más elbeszéléseiben is említi a mérgesi pusztát)
Mérges egy ideig Jászberény város közbirtokosságának lakatlan pusztája volt és Kiskunmajsa községhez volt csatolva. Az újabb elnéptelenedés okáról eddig nem került elő írásos emlék. Jászberény város közbirtokosságától a XIX. sz. második felében vették bérbe id. Meszes Mátyás és társai.

XX. század - a puszta benépesedik

1902.
Ormódy Béla szegedi földbirtokos és borkereskedő örökáron megvette a Mérges kisasszonyok földjét, s mindjárt megkezte a parcellázást. (Pusztamérges őt tekinti a község megalapítójának; egyik utcája sokáig az ő nevét viselte)
Pusztamérges akkori területe 4238 kh föld, hepe-hupás, dimbes-dombos szaggatva sivár buckákkal és vizenyős lapályokkal, sovány, csomoros, értéktelen nyárfákkal gyéren erdősítve, itt-ott ligetes akácokkal tarkítva.

Az első lakosok
Meszes MátyásDobó István
Wolford AntalPapp Ferenc
Gyuris AntalMucsi András

Kezdetben lakásként földbe vájt kunyhókban laktak, az első házakat Tóth Mihály, Rácz István és Magyari Lajos építették.

1903.
Ormódy Béla megkezdte a szőlőtelepítést az ún. "nagytelepen" és 300 magyar hold területen 5 holdas parcellákat alakított ki. A telepítésben segített Pittroff Kornél, Csáky Béla, Saághy László.
A lakosságnak a szőlő telepítése megélhetést biztosított. 40 munkáslakás épült a 600 négyszögöles telkeken a szőlőtelepen dolgozóknak - ez képezte magvát a községnek.
(Ezekből a munkáslakásokból jelenleg is van még eredeti formájában a Felszabadulás utca elején)

1905.
Saághy László, Pittroff Kornél, Ákos Arnold 25 holdas szőlőtelepet hoz létre.

1906.
130 hold területen Dr. Grüner Fülöp Hungária szőlőtelepet hoz létre.

1908.
Kiss Ferenc is szőlőt telepít.
A szőlőtelepek idevonzották a munkásságot, mivel a megélhetésüket biztosítva látták. földet szereztek, házakat építettek, de a rettenetes homokutak miatt a legközelebbi városok is szinte megközelíthetetlenek voltak. Kiskunmajsa nem törődött a puszta fejlődésével; iskolát a lakosság tanköteles gyermekeinek nem biztosított.
A lakosok téli tanfolyamokon, saját elhatározásukból kommención fogadott "parlagi tanítókkal" vagy írni-olvasni tudó parasztemberekkel taníttattak.
1908. június 11-én BM döntés alapján Mérgespuszta önálló kisközséggé alakult. Elszakadt Pest vármegyétől és Csongrád vármegyéhez csatolták.

TOVÁBB >>>


Létrehozás dátuma: 2007. június 23.
Utolsó módosítás dátuma: 2008. február 21.